2023. november 27. (hétfő)
19:00
Helyszín: Vaskakas Bábszínház (Győr, Czuczor Gergely u. 17.)
További képek a galériában
Előadja:
- Sodró Eliza
- Martinkovics Péter
Alkotók:
Janikovszky Éva fiatalkori naplója alapján
„Ha valami rém okos bácsi, mondjuk, egy pszichoanalitikus megfigyelné az életem, egész biztos rém unalmasnak és egész hétköznapinak találna, és nem pocsékolná rám az idejét, hanem visszatérne háromszemű és kétorrú hercegnőjéhez, akinek lelki problémáit biztos sikerrel oldaná meg. De én mégis olyan beképzelt alak vagyok, és azt hiszem, hogy velem annyi érdekes dolog történik, hogy azt föltétlenül szükséges megörökíteni az utókor számára.”
Janikovszky – lánykori nevén Kucses – Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között, 1938-tól 1944-ig vezette a naplóját. Negyedik naplófüzetének borítóján ceruzával írva ez áll: „Kizárólag az utókor számára.” A bejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben vált felnőtté, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben igyekezett derűvel szemlélni az életet, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek saját családját is érintették. A leendő írónő hol kacagtató humorral, hol szívszorító iróniával mesél barátairól és szerelmeiről, kíméletlenül elemzi saját magát, miközben a háttérben végig ott ketyeg a világtörténelem kegyetlen órája.
Sajtóvisszhang:
– zene.hu
Kizárólag az utókor számára!
Janikovszky Éva Naplóm 1938-1944 című könyvéből Keresztes Tamás rendezésében készül előadás a 6SZIN-ben. A 2022/2023-as évad utolsó premierjére 2023 június 9-én 19 órakor került sor a terézvárosi 6SZIN-ben, Sodró Eliza és Martinkovics Máté előadásában.
Kucses Éva tizenkét és 18 éves kora között vezette naplóját, melynek első bejegyzését egy évvel a második világháború kirobbanása előtt írta a néhány évtizeddel később már Európa-hírű sikeres írónő. Miközben vidám gyermekből fiatal felnőtté válik, megismerjük barátságait, szerelmeit, a szegedi életet, a háttérben a vészkorszak szívszorító borzalmaival. Az 1943-as és 1944-es bejegyzések már egy intelligens, művelt fiatal nő gondolatait tükrözik.
„Ha valami rém okos bácsi, mondjuk egy pszichoanalitikus megfigyelné az életem, egész biztos rém unalmasnak és egész hétköznapinak találna, és nem pocsékolná rám az idejét, hanem visszatérne háromszemű és kétorrú hercegnőjéhez, akinek lelki problémáit biztos sikerrel oldaná meg. De én mégis olyan beképzelt alak vagyok, és azt hiszem, hogy velem annyi érdekes dolog történik, hogy azt föltétlenül szükséges megörökíteni az utókor számára.”
Janikovszky János, a Móra Kiadó vezetője, édesanyja halála után vette csak a bátorságot, hogy a sok évtizeden át a komódban lapuló, kiváló állapotban lévő spirálfüzetekbe beleolvasson. Lenyűgözte a fiatal Kucses Éva (Janikovszky Éva leánykori neve) stílusa, életkedve és humora, az izgalmas szegedi életképek, ugyanakkor elborzasztotta a háború pusztítása. Hosszú évek alatt döntötte el, hogy kötelessége megjelentetni édesanyja lényegében hiánytalan és kiváló állapotban lévő naplóját, melyre végül 2020-ban került sor, a Móra Kiadó gondozásában.
– 24.hu
„Mondtam már, hogy háború van?” – Sodró Eliza bravúros a fiatal Janikovszky Éva bőrében
admin Bodnár Judit Lola
Vajon milyen volt Janikovszky Éva gyerekként, amikor a híres író még nem volt sehol? Akarom mondani dehogynem, a kis Évában ott volt minden, amiről később híres lett – az éleslátás, a bölcsesség, az erő, a megátalkodott humor – már akkor is, amikor még latindolgozatokról és fiúkról szólt az élet. No meg az életre egyre jobban rátelepedő háborúról. A kislánynaplókból most Keresztes Tamás rendezett színdarabot Sodró Eliza címszereplésével. Kizárólag az utókor számára, kritika.
Az egy ideje 6SZÍN néven futó Hatszín Teátrum alig néhány éve létezik, és bár eredetileg gyerekszínházként indult, alig hat év alatt elérte, hogy messze nem csak a gyerek- és ifjúsági előadások miatt legyen érdemes odafigyelni rá. A Jókai utcai színház az utóbbi években „klasszikus kőszínháznak kicsit kicsi, alternatívnak kicsit nagy”-jelleggel szuperizgalmas kevésszereplős daraboknak adott helyet, igazi kreatív, bátor, kísérletező műhely lett. Itt láttuk a Szabó Győző és Rezes Judit szerelmét megéneklő Loveshake-et, a döbbenetes Mi történt Baby Jane-nel?-t Alföldi Róbert rendezésében, Hernádi Judit főszereplésével, itt állt színpadra Molnár Piroska Goebbels titkárnőjeként, itt szólt óriásit a Bödőcs Tibor Meg se kínáltak című regényéből készült monodráma Thuróczy Szabolcs utánozhatatlan előadásában, és a friss kínálat sem adott lejjebb a színvonalból. Az évad utolsó bemutatója is illeszkedik ebbe a sorba: rendhagyó, figyelemre méltó alapanyag, kevés szereplő, portréjelleg, formai játék, színészi bravúrok – ez a Kizárólag az utókor számára című előadás Janikovszky Éva gyerekkori naplóiból.
Az ekkor még nem Janikovszky, hanem Kucses Éva tizenkét éves volt, amikor elhatározta, naplót fog írni. Az elhatározás – ahogy az ilyen kislányoknál gyakran lenni szokott – nem tartott sokáig: a napló első bejegyzése után nem kisebb, mint egy évnyi szünet következett, amit a színdarab is ügyesen megénekel. Ez a huncut, játékos jelleg aztán végig fennmarad a darab során – hát persze, hogy is lehetne másképp egy olyan napló feldolgozásánál, amit egy olyan kislány írt, akiből aztán világszinten ismert író lett, és hát a rendező Keresztes Tamásnak is van némi érzéke a komikumhoz. A szövegből kirajzolódó lány derűs, akaratos és áradó, és épp olyan szeleburdi, amilyennek egy tizenegynéhány éves lánynak lennie kellett akkor is, ma is: az iskolában brillíroz, a szülőkkel pöröl, szerelmével, Gabival nemkülönben, és közben tapasztalgatja, próbálgatja nőiségének fegyvertényeit, erejét.
Az események egy pontján pedig ez az Éva olyan hirtelen fordul át kislányból nem is nagylányba, mint inkább érett nőbe, hogy nem értjük, mikor is történt mindez, hogy nem vettük észre, hogy a hátulgombolósból friss feleség lett, abból pedig elhanyagolt, boldogtalan, újra szerelemről ábrándozó feleség.
SZKÁROSSY ZSUZSA / 6SZÍN
A rövidebb-hosszabb szünetek a naplóírásban az előadás visszatérő poénjaként működnek, ami egy huszárvágással azonosulhatóvá is teszik az élményt mindenkinek, aki annak idején maga is neki-nekifutott a nagy vállalásnak, hogy akkurátusan dokumentálja mindennapjait. Saját gyerekkori élményeimre legalábbis abszolút rímelt a darab, épp így buktam bele újra meg újra a rendszerességbe, és épp így forgott főként a szerelem körül az egész leányvilágom, amint a kis Kucsesé, aki bejegyzésről bejegyzésre fejlődik, érik, komolyodik. Azért persze nem túlságosan: a napló szövegéből már ekkor is ordított Janikovszky később híressé vált humora, még akkor is, amikor már nem volt olyan sok ok a nevetgélésre. A szóban forgó naplók ugyanis 1928 és 1944 között íródtak, azaz szépen átfedtek a második világháborúval. Amely azonban – bár kétségkívül ad egy baljós színezetet a szövegből kirajzolódó sorsoknak – egész sokáig alattomos háttérszereplő marad: időnként bekopogtat, ijesztget, egyre hangosabban, egyre ijesztőbben, de azért sokáig hagyja többnyire gondtalanul élni hősünket. Ez az alattomosság aztán igazi arcba csapódó pofonként üt vissza: egyszer csak már marhavagonokról szól a leánynapló, egyszer csak, minden érdemi előjel nélkül forgószéllé válik a háború, ami mindent elsodor és porfelhőbe vonja az élet minden olyan aspektusát, amely a légópincéken túlmutatna.
